A 2000-es évek első évtizedében erőteljes kettősség jellemezte a magyar makrogazdasági folyamatokat

A reálgazdasági mutatók alapján Magyarország az 1990-es évek második felét követő évtizedben folyamatos és viszonylag gyors ütemű felzárkózást – átlagosan 4 % feletti gazdasági növekedést – mutatott. Ennek köszönhetően az egy főre jutó magyar GDP 2006-ban az EU-átlag 63,6 %-ának felelt meg, a tíz évvel azelőtti 50 % alatti szinttel szemben. Mindezt a magyar gazdaság nyitottsága és az európai piacokhoz való gyors integrálódása kísérte. A gazdasági szerkezetváltásban döntő szerepet játszottak a rendszerváltás óta immár mintegy 59 milliárd euró értékűre tehető, hazánkba áramló külföldi működőtőke-befektetések, és az ezek nyomán létrejött korszerű exportkapacitások.

A 2000-es évek első feléig mutatott sikeres reálgazdasági felzárkózás mellett ugyanakkor az ezredforduló óta folyamatosan érzékelhető volt a pénzügyi egyensúlyi mutatók kedvezőtlen alakulása is, amely az utóbbi években a reálgazdaság teljesítményére is rányomta a bélyegét. A magas költségvetési hiány és az újra emelkedésnek induló államadósság finanszírozása folyamatosan forrásokat vont el a vállalati beruházások finanszírozása elől, rontotta a külső egyensúlyt, és elbizonytalanítóan hatott azokra a külföldi befektetőkre, akik Magyarország esetében mindig is magától értetődőnek tekintették a makrogazdasági stabilitást. A pénzügyi egyensúly megbomlása és az ennek helyreállítását célzó – rövidtávon a belső keresletet mérséklő – intézkedések 2006-tól kezdődően szerepet játszottak abban, hogy a magyar gazdaság növekedése az unióhoz csatlakozott kelet-közép-európai országok többségétől érezhetően elmaradt, így a konvergencia-folyamat megtorpant.

A túlzott pénzbőség, a magas tőkeáttétellel finanszírozott növekedés, valamint az alulszabályozottság miatt a fejlett országokban kialakuló, 2008 őszén globális szintre kiteljesedő pénzügyi krízis hazánkat rendkívül kedvezőtlen helyzetben érte. Tekintettel arra, hogy az őszi válsághullám Magyarországra a 2006-ban kezdődött fiskális kiigazítás kifutása előtt gyűrűzött be, így a gazdaság növekedése továbbra sem tudott visszatérni a korábbi évekre jellemző pályára. A belső keresletet jelentősen szűkítő egyensúlyjavító intézkedések mellett 2008 utolsó negyedévétől a külső kereslet is drasztikusan visszaesett, ami az európai szinten is rendkívül magas exportorientáció nyomán hazánkat fokozottan hátrányosan érintette.

A globális kockázatvállalási hajlandóság drámai zuhanása jelentős mértékben rontotta a magas eladósodottsággal rendelkező országok nemzetközi befektetői megítélését. E gazdaságokat – köztük hazánkat – a külföldi finanszírozási források elapadása, és a megnövekedett adósságfinanszírozási kockázatok különösen érzékenyen érintették. Ezek együttesen nemzetközi hitel felvételét tették szükségessé többek között Magyarországon is, amellyel párhuzamosan a finanszírozás fenntarthatóságának biztosítása újabb költségvetési keresletcsökkentő lépéseket tett szükségessé már 2008 folyamán is. 2009-ben a tovább mélyülő recesszió következtében a költségvetési hiánycél tartása további jelentős mértékű kiadáscsökkentési lépések árán valósulhat meg.

Fentiek hatására, a beruházások és a fogyasztás visszaesett. A jelentősen mérséklődő belső kereslet, valamint a fejlett országok (különösen Németország) recessziója nyomán elapadó külső kereslet, összességében a magyar bruttó hazai termék 6-7%-os visszaeséséhez, s ennek következtében, a foglalkoztatottság további mérséklődéséhez vezet.

A Magyarország iránti bizalom és az egyensúly helyreállításához a kormány 2009 tavaszán egy hosszú távú célokat is rögzítő válságkezelő programot hirdetett meg, amelynek célja, hogy a magyar gazdaság belátható időn belül újra tartósan 2 százalékponttal az Európai Unió átlaga felett teljesítsen. Ennek érdekében a kormány az államháztartási hiánycél tarthatóságához kiadáscsökkentést, a vállalati versenyképesség javításához adóátrendezést hajt végre oly módon, hogy az a magyar gazdaság növekedési ütemére hosszú távon pozitív hatást gyakoroljon.